Ha még a húsvéti készülődésbe képesek vagyunk belezsúfolni, vagy a gyerekünk érdeklődő e téren (is), akkor beszélgethetünk a témáról.
Bartos Erika Bogyó és Babóca Űrutazása
http://bogyoesbaboca.com/konyv.php?k=5
is jó kiinduló pontja lehet a témának.
Caillou Hol van a mars? c. meséje is kapcsolódik a témához:
https://www.youtube.com/watch?v=IdtRz0JTUBE
Caillou Repülő csészealj:
https://www.youtube.com/watch?v=6wmqEXFlrBA
Egy Kerekmese dal is feldolgozta a témát:
http://kerekmese.hu/temak/bolygok-naprendszerben/
De megfigyelhetjük több napon keresztül (ha nincs felhő az égen) a csillagokat, a Hold változását.
Néhány egyszerű és kreatív ötlet kisebbeknek és nagyobbaknak:
https://www.pinterest.com/rpsij/csillag%C3%A1szati-vil%C3%A1gnap/
K. László Szilvia: A NAP ÉS A HOLD Óriási pók szövi az éj fekete álmait.
Elrejtette a pirosat, behálózta a fa zöldjét,
s velem kezd most játszani.
Nyekeregve ing a hinta, esti kórus andalít,
mikor fent az egyik csillag, sárga szemét hunyorítva
egyenesen rámkacsint.
Szemeimre álompor hull, és a csillag már mesél.
Hallgatják a szőlőszemek, hallgatják az eltűnt színek,
a hinta is, no meg én.
Réges - régen, nagyon régen, együtt járt a Nap s a Hold.
Jóbarátok voltak ketten, harag köztük sosem volt.
Együtt mentek, vándoroltak hegyen, völgyön, patakon
Játszadoztak, nyargalásztak vidám felhőlovakon.
A világnak egyik felén élt pedig egy varázsló.
Barázdált arc, csúcsos süveg, szobájában: ládikó.
Ládikában, jól bezárva kuporgott a Gonoszság,
Szabadulás órájára régóta hiába várt.
Egyszer, mikor a varázsló igaz álmát aludta,
Nap és a Hold felfedezte, mily különös ládika!
Óvatosan körbejárták, kopogtatták, megfogták,
Aztán merész mozdulattal a lakatot nyitották. Felébredt a nagy varázsló, szomorúan pislogott,
Forgatta a szép cirádás, immár üres ládikót.
- Mit tettetek, oktalanok?! Nincs már többé igazság,
minden zeget-zugot elönt, eláraszt a Gonoszság!
- Jóvá tesszük a hibánkat, - szepegett a Nap s a Hold. -
megkeresünk minden Rosszat, megtöltjük a ládikót.
- Jól van, - szólt a nagy Varázsló. - Tegyétek, mit tenni kell!
- Tiéd a fény. - szólt a Naphoz. - Hajnaltól majd te ügyelj!
- Te vigyázd az éjszakákat, ezüstszínű, kedves Hold,
magány ellen adok melléd sok csillagot, csillogót.
Azóta van, hogy az égen egymást váltja Nap s a Hold.
Így őrzik a nagyvilágot, elcsípik a Gonoszságot,
s remélik, hogy előbb-utóbb megtöltik a ládikót...
Itt fejezte be a csillag, vagy már előbb? Nem tudom.
Kinyitottam a szememet, körbenéztem, merre vagyok,
lehet, hogy még álmodom?
Mozdulatlan áll a hinta, szúnyog döng a fülemen,
fent az égen ezer csillag öleli a kerek Holdat,
s mosolyognak kedvesen.
(http://www.klaszloszilvia.hu/index.php?oldal=gyerekvers&&versold=anapesahold)
FENT AZ ÉGEN PIPÁZIK A NAP Fent az égen pipázik a Nap
pipájára oda-oda
csap.
Pipa füstje szétúszik és
megnő,
lesz belőle sötét felhő
erdő.
Tekeredik-bodorodik
duzzad,
belsejében sötét vihar
szunnyad.
Ha felébred és teljes gőzzel
támad,
hűs zivatar locsolja a
fákat.
Csapot-papot-pipát hagy a
Nap,
elbújik,
és otthon is marad.
(http://www.klaszloszilvia.hu/index.php?oldal=gyerekvers&&versold=fentazegen)
Egy szép angol altató dalocskát is megtanulhatunk (a nap zárására) a Twinkle, twinkle little star-t, vagy annak magyarított verzióját: Csillag, csillag csillogjált (Barney és Barátai fordításban):
Csillag, csillag, csillogjál
fénnyel töltsd az éjszakát
gyémánt fényedtől lesz szép
ezüst színű fent az ég
csillag, csillag, ragyogj még
hadd legyen az álmunk szép.
Nemes Nagy Ágnes: Űrhajó és jegenyék
jegenyéken átfutót.
Hét jegenyét láttam én –
az futott a fák hegyén,
láttam, amint utat hasít
egyik fától a másikig.
Hogy nem volt az űrhajó?
Jegenyén az nem futó?
Hogy léggömb volt, repülő?
Sárga fény és levegő?
Vagy csillag szállt fejem felett?
Az is lehet, az is lehet.
Találós kérdések:
Mosolyogva néz le rád,
És ontja száz sugarát.
Simogatja arcodat,
virágszirmot bontogat.
Fenn lakom az égen,
Melegít a fényem,Sugárból van bajszom,
este van, alszom.
/Nap/
Mikor fekszel, akkor kél,
Egyszer egész, máskor fél.
Nincsen tüze, mégis lámpás,
A vándornak égi áldás.
Hold
Szekeremnek van kereke négy,
De te azzal sehová nem mégy!
Én se ültem rajta soha még,
Messze van az ide, mint az ég!
Göncölszekér
Fekete kancsóból kiömlött a tej,
Fényesen folydogál,
sosem folyik el.
Tejút
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése