Mert a téma hálás és kimeríthetetlen. Hozok egy Bartos Erika verset mára, és egy olyan alkotást, amit hétvégén a Gyerekem készített egy "szüreti mulatságon", a préselés, kukoricamorzsolás mellett, csuhé babát is készítettünk, és sünit, baglyot is.
Kartondobozból vágták ki a testét, a szemet természetesen meg is lehet rajzolni, a lényeg, hogy egy-egy bojtot kell készíteni, és mindkét oldalára a süninek felragasztani, szerintem szenzációs ötlet!
Szúrós gombóc jár a kertben,
szusszan, pöffen minden percben.
Bokrok alját nézi sorra,
buzgón szaglász nedves orra.
Hátán kócos a sok tüske,
megfésülné, de nincs tükre.
Nem nyúl hozzá, így is jó!
Úgy hívják, hogy sündisznó.
2015. szeptember 9., szerda
Sündisznó
Hát a kis sün hol lakik? Falevél alatt.
Be sötét a lakása, sosem éri a nap.
Hogyha álmos, lefekszik, van jó moha-ágya,
álmos kis feje alatt falevél a párna. (Szabó Magda Ki hol lakik? részlet)
Süni, süni, sünike,
sétálgat az erdőbe.
Tüskés hátán falevél,
megvédi, ha jön a tél.
Két saját készítésű kreatívságot is hozok, az egyik nagyon aktuális most, mert az óvodában a legyező hajtogatást tanulták és jelenleg minden létező papír darabból mindenkinek legyezőt hajtogat a gyerekem. Tehát ez a sünike most nekünk nagyon aktuális:
Ezt a kis sün-családot pedig tavaly készítettük, egész ősszel kint voltak becsben az ablakpárkányon:
További ötleteket még innen is meríthettek a témában, és annyira tetszik nekem is jó néhány, hogy szerintem süni-téren nem fogunk itt megállni az ősz folyamán:
Végül pedig egy aranyos mese Bogyó és Babóca: Sün Soma születésnapja
És egy hosszabb mese:
Csukás
István - Sün Balázs
Erdőszélen, erdőszéli tölgy tövében
volt egy ház. Abban lakott hét
süntestvér:
Sün Aladár, Sün Piroska, Sün Adorján, Sün
Dorottya, Sün Demeter, Sün Tihamér s a legkisebb: Sün
Balázs.
Hogyha jól bevacsoráztak Szűk lett nékik az a ház, S
előfordult ilyenkor, Hogy kívül rekedt Sün Balázs.
Furakodott,
nyomakodott Morgott, perelt dühöngve Semmit se ért, mit
tehetett, Lefeküdt a küszöbre
Telt az idő, múlt az idő Éjre éj és
napra nap Egyre többször fordult elő, hogy a házból a legkisebb
kimaradt.
„Ebből elég! Torkig vagyok!” kiáltott fel Sün
Balázs „Sokan vagyunk, s kicsi nékünk ez a ház”.
„Éppen ezért én
elmegyek Szerbusz néktek hat testvér Sün Aladár, Sün Piroska, Sün
Adorján, Sün Dorottya, Demeter és Tihamér!”
Miután így
elbúcsúzott Fogta magát, elindult Lába nyomán Porzott a vén
gyalogút.
Így baktatott, így poroszkált Szomszéd tölgyig meg sem
állt Ottan aztán sürgött, forgott, Árkot ásott, falat emelt, Tetõt
ácsolt, ajtót szegelt, És mire a nap leszállt, Épített egy
kalyibát.
„Így ni! – mondta – most már végre kényelmesen alhatok! Nem
tolnak ki a küszöbre a nagyok!”
Falevélbõl ágyat
vetett Kényelmeset, belé feküdt s hortyogott hogy csörögtek s
remegtek az ablakok.
Éjféltájban vihar támadt Hajlítgatta a vén
fákat Fújt a szél nagy zajjal ám S arra ébredt, hogy zörögnek A kalyiba
ajtaján.
„Ki az? – szólt ki fogvacogva - Ki kopogtat éjnek
idején?” „Mi vagyunk az – szóltak kintrõl Mi vagyunk a hat testvér Sün
Aladár, Sün Piroska, Sün Adorján, Sün Dorottya, Demeter és
Tihamér!”
„Elvitte a szél a házunk, engedjél be, ázunk-fázunk
idekinn, csurom víz a kabát rajtunk és az ing!”
„Jól van, jól
van - szólt Sün Balázs – Jövök már” S fordult a kulcs, nyílt a
zár.
Betódultak mind a hatan Tele lett a kalyiba Kérdezte is Sün
Tihamér: „Mondd csak testvér, nincs csak ez az egy
szoba?”
Lefeküdtek, elaludtak S arra ébredt Sün Balázs: Újra kicsi
lett a ház! Mert az éjjel ide-oda lökõdve Kiszorult a
küszöbre.
„Ejnye! – mondta fejvakarva – Mit tehetnék? Megnövök! S
akkor talán nem lesz ágyam, Nem lesz párnám a küszöb!”
